Angyal verses oldala

Megtört csoda, elveszett álmok
Elhitt hazugság, hogy most játszok.
Mi késztet arra, hogy mégis maradjak?
Hogy ne vegyem végét, és ne pakoljak?

Megfoghatatlan csoda voltál,
Ki éjbe nyúlva mellém álltál.
S én lelkem tettem puha tenyeredbe,
S hittem, bizalmat vetettem hitedbe.

S most megkopott fakó az álom,
Mert elhitted mégis, hogy játszom.
Megtört varázs, kirepült galambja
Tűz éltette azt, s most hamu takarja.

Jöjj hűs szellő, fúdd' el a pernyét,
Mely takará' most hitem egét.
Repítsd tova illatát, mely ott maradt,
S mi kínzó utamon, tovább nem haladt.

Dörög s villámlik, esik és fúj
Az én szívem fájdalma feljajdul.
Éjből, nappalba vetíti hatalmát
Bús lelkemre küldi szép vihar fiát.

És mégis madarak szállanak'
Odafent, viharos magasban.
Nem féltve szárnyuk eső csapásától,
A dörgéstől és jeges villámlástól.

S figyelem gyors szárnyalásuk,
Csodálom kitartó vágyuk.
S már nem jajongok, s nem is siránkozom,
Csak csendben, féltőn érted imádkozom.

2005.06.26.