Angyal verses oldala

Türkizkék égen fényes felhők szaladnak.
Köszöntik őket a meleg napsugarak.
Ne siess annyira, állj meg pillanatra!
Hagy terítsen az ég fátylat hajadra.

Aranyló mosolyod küld ide a földre,
Hagy változzon szürkesége majd zöldre.
Hagy járja át a fűnek üde illata,
Simogassa szellő lágy fuvallata.

Ne zavarja vihar, eső és villámlás!
Ne csapkodja jég, s zúzza földindulás!
Hagy virágozzon, s pompázzon gyümölcsében,
Hordozzon szerelmet ringó ölében.

Madarak hada fürödjön –e szépségben,
S merüljön el a színpompás kékségben.
Hol emberek sokasága dolgozik, s él,
S szívük reményteli álmokról mesél.

Mert itt élnek, itt legyenek hát boldogok
Együtt, egyaránt szegények és gazdagok.
Ne szítsanak viszályt, s ne háborúzzanak,
Így emiatt, harangok se zúgjanak!

Csobogjon a patak és zúgjon a folyó!
Halak fickándozzanak bennük! … Oly jó!
Barlangok ürege menedéket adjon,
S benn, menekült, rémült állat nyugodjon.

S hol halottak fekszenek ölében alant,
Háborítatlanul, mélyen aludjanak.
Őrizze emlékük jövő nemzedéke,
Tisztelve azt, s mindent mi kincse s éke.

Vad vizek zuhataga vigye énekét.
Fák susogása takarja mindenét.
Mert hát elszenvedte már minden fájdalmát,
S most cask élvezze aranyló hatalmát.

2005.06.27.