Angyal verses oldala

Egy álomkép, egy menedék.
Egy kis zúg, hol magam vagyok.
Aranyszínű kies vidék
Kis dolgok, nekem mégis nagyok.

Az igazak harcát vívom,
Által gyöngytengereken.
Harcolok, míg tudok és bírom,
Át ködfátyol fellegeken.

Vágy furakodik fejembe,
S szívem vakon követi őt.
Választás hatalma kezembe,
S hajtom már a bársonyterítőt.

Rejtett szenvedély megbújva,
Mint fuldokló a vízből, tör kifelé.
Zuhatagokon által zúgva,
Édes szerelmem cipelé'.

Zúgjatok hát zajos folyók!
Vigyétek el üzenetem.
Pokolban izzó tüzes golyók,
Harsogjátok, hogy szeretem.

S ahol szelíd fák hajladoznak,
S a tó vize tükörsimára vált.
Hol boldog szitakötők várakoznak,
S a nap ezüst csókért kiált.

Ott várok én is, kedvesem
Hol selymes bíborköd szitáz,
Hol hegyek vesznek körbe csendesen,
S a nap szeme is rám vigyáz.

Úsztatom magam a tó ölén.
Félőn még, de oly boldogan.
S zuhatagok kéklő öblén
Rád várok csendben, hontalan.

2005.06.29.