Angyal verses oldala

Fénylő kék ékszer, csillagos egemen
Ne aludjon ki sose káprázatod!
Véletlen vágy ültette szerelem
Mutasd meg édes, meleg ábrázatod!

Fordítsd felém arcod, vesd rám figyelmed,
Hol vakok és süketek sokasága!
Nézz, láss, s mutasd igéző szemed,
Mélységek nyiladozó, szép virága!

Feledtess bút, és én is feledtetem
Hol kínzó bűnök lajstroma áll sorban.
Földbe tiprom azt, s mélyen elrejtem,
Szunnyadjon évezredekig a porban.

Virág se nyíljon egykor szép mezején
Ne égesse, ne szorítsa a szíved!
Legyen gyengeség vad erején,
S szabaduljon érző, dobogó kincsed!

Életed örömteli két gyümölcse
Maradjon meg kitartóan melletted.
Vad vihar hátán ülő üvöltse,
Régi idők vonalán, őt szeretted!

S keményen, szilajon állod e vihart
S büszkeségem irántad határtalan,
Mert most minden, mit pusztított, s kimart,
Semmibe vész, s értelme lesz tárgytalan.

Lávájában izzó, szép szerelem szív
Vad tüzessége most örömtáncot jár.
Kutat, keres, s esdeklőn engem hív,
És ölelőn, szerelem karjába zár.

2005.07.02.