Angyal verses oldala

Már nem fekszik ágyában.
Már nem mosolyog álmában.
Nem hajol illatos virág fölé,
De emléke sem válik köddé.

Itt él bent a szívemben.
Mocorog képe fejemben.
De már nem érzem, hogy simogat,
S kedves szóval sem hívogat.

Sárika! - hallom hangját,
S hallom jókedvű dalát,
Mely betölti a régi szobát…
Szeretem dohos szagát.

Visszafelé söpörte a konyhát,
Mert tisztelte a babonát.
Ahogy ment az úton, s figyeltem…
Néztem az ablakból, s siettem.

Siettem elé boldogan…
S ráébredek, most hol van.
Nem cipelem nehéz szatyrát
Nem fogja százéves kosarát.

Sós testnedvvel mosom szemem
Áztatom benne kezem.
Ő mondaná, - ne sírj lányom,
Van jó is ezen a világon!

Hát Neki most már tényleg jó.
Még ha hiánya mégis oly fájó.
Üres az ágya a szobában.
Fagyos koporsóban fekszik magában…

2005.07.09.