Angyal verses oldala

Meglepődöttség libben át felettem,
Hogy ki és mi vagyok, eddig feledtem.
Most felébresztett egy valós gondolat,
S pereg elmémről a kemény burkolat.

Vad éjben táncot járó hűvös szemek,
Nézzetek, lássatok, és figyeljetek!
Merjetek izzó lelkem mögé nézni,
Tudjátok, hogy kell szívemet elérni.

Bátran kiállok bárki ellen, ha kell!
Tollammal írom, mit látok szememmel.
Tinta rajzok, szívem dobbanására,
S nem ismétlések mások vágyára.

Megvádolt, törött lélek ébredezik
Szilaj vágya, komor búra érkezik.
Hát halld halandó, érezd amit kiált,
Ahogy vélt hamis szó, most igazra vált!

Nem láttad át, mit a szavak mutattak.
Józan elme, de vak szemek kutattak.
Ragyogásom ködfátyol borította,
Vetkőzésem, hamis szikra szította.

Azt mondod, éreznéd igaz érzelmem,
De hisz nem takarom, nincsen védelmem.
Húzd el pillád elől sötét függönyöd!
Te is ébredj, hogy ne kelljen küszködnöd!

Tanulságot vonhatsz le csak hibádból,
Mit most felépíthetsz, üres hiányból.
Ha nem látsz igazt', mire építsz' várat?
Összedől az, s kergethetsz hamis vágyat.

Nem számít a szó, mit üzensz nekem,
Mert nem csinálnám, ha nem vinne szívem.
Erős hitláncaim akkor szakadnak,
Ha már hinni sem tudok majd magamnak.

2005.07.13.