Angyal verses oldala

A minap, azt mondja kislányom:
Te vagy a legszebb a világon!
Egy mosolyt küldtem neki erre,
S látom, könnyek gyűlnek szemébe.

Hamiskás mosoly is ott bujkál,
S érzem is, ahogy mélyen szurkál.
Kacsintok rá, s megsimogatom,
Ő a vigaszt, nyújtó angyalom.

Kacag egyet, s már el is szaladt,
De lába, mint mindig megakadt.
Felszisszenek, szemem behunyom,
De sehol nincs, mire kinyitom.

Anya! - lemegyek az udvarra.
Boldogan majd nekem kiáltja,
S nézem csetlő, botló életét,
Hogy nem veszíti el vígkedvét.

Már eltűnt, de még mindig nézem.
Kuncogok, és csóválom fejem.
De hiányozna, ha nem lenne!
Magamat fedezem fel benne.

Már pocakomban is virgonc volt.
Rugdosott, aludni nem hagyott.
És azt a napot alig vártam,
Pici lényét karomba zárjam.

Már akkor követelőző volt.
Éjjel-nappal is, mindig dalolt.
Míg a többi aludt édesen,
Ő visított éjbe éhesen.

Figyeltem, ahogy cseperedik.
Pici lábával pipiskedik.
Ahogy pakol szét a szobában,
Fáradhatatlanul, boldogan.

De azért huncut a kis szentem.
S nincs is mellette szabad percem.
Kicsi feje önállóan jár,
Tapasztalja, milyen a világ.

Együtt nevetünk, és sírunk.
Együtt köszöntjük hajnalunk.
Óvom, védem, féltem, s nevelem,
Piszkosul, de nagyon szeretem.

2005.07.18.