Angyal verses oldala

Hűvösek az idők mostanában.
Madárka áll fázva egymagában.
Kopog fagyos csőre a hidegben,
Egyedül van, s csak néz a reggelben.

Kevés eleség, rakok párkányra,
Ne maradjon éhséggel magára.
Kis idő, nézem a morzsa eltűnt,
S a madár idővel újra feltűnt.

Hallgatom, mi kopog ablakon?
Kinézek, madárka ül párkányon,
Kocogtatja az ablaküveget,
S szívembe, besöpri a meleget.

Ámulok, s nem hiszem el e csodát,
Hogy egy madár így mutatja magát.
Nyitom az ablakom, s ő felröppen,
Szemközti fára csücsül ijedten.

Kirakok még egy kis szalonnabőrt.
Csukom ablakom, s várom, hogy majd jön.
Állok megmeredten, vagy egy órát,
De a madár nem mutatta magát.

Azóta is lesem őt minden nap.
Hátha nézi, hogy vajon ma mit kap?
A szalonnabőr rég elszáradt már,
Talán nem éhezik, hisz itt a nyár.

2005.07.18.