Angyal verses oldala

Mikor látok valamit, mi megfog,
De magyarázni nem tudom.
Mikor látom, sodródik, s mélyen forog,
De csak űrt tapogat karom.

Gondolni arra, mi nem biztos úgy van.
Csak gondolod, de nem hiszed
S érzed, keresned kell abban az útban,
Hát elindítod a hited.

Heves szívdobogást kapcsol az érzés.
Valós álmok, gondolatok.
Boldogság, s vele beindul a féltés,
Megint egyedül maradok.

Ezt is csak én ismerhetem igazán.
Szaggatott vágyak ketrece.
Eltiport emlékek hitem teraszán.
Vörös kérdések, szeretsz-e?

Nem mindig kecsegtet, amit engednek
Nem kell, mit kiraknak eléd!
Rózsaszín vágyak így felemelnek,
S lesz asztalon édes ebéd.

Ne gombolyítsd gyorsabban fonalad,
Mint ahogy engedi magát!
Fékezz, húzd erősebbre vonaladat,
Halld őskorod tüzes szavát!

Amikor azt érzem, csak egy dobás van,
Lehetek-e vajon kemény?
Ténfergek, mint megvakult a homályban,
S hiszem, úton van a remény.

Érzéseid valósak az új iránt,
De még, s megint visszafogod.
Hibáim blokkolnak, nem talál irányt,
Illó pillanatom lopod.

Káprázatnak tűnő megcsalatkozás,
Ne hidd, hogy szemed nem látja.
A jövőd, nem bukással telt hanyatlás,
Sokkal inkább lépted vágya.

És ha mindez nem csak ábránd, mi elvész,
Akkor léphetsz tovább újra.
Visz, fut veled lábad, megakad az ész,
S megáll, hol nem festenek bárgyúra.

Ha a sors marad, akkor én lépek majd,
Hol ingoványos a talaj.
Futamodj meg, ha rettegsz, vagy el ne hagyd
Elméd, vágyad legyen szilaj!

2005.07.20.