Fohász

Már megint és ismét nem értenek.
Nem értem, miért nem figyelnek?
Miért nem hallják meg a hangom?
Lássatok, halljatok, azt akarom!

Önhibámon kívül vermet ástam,
S a falnak fejjel rohantam.
De ki az, aki ítélkezhet?
Esetleg csak olcsó időt nyerhet.

Hisz színház az élet, s mi színészek?
De emberek, el ne higgyétek!
Ez a felszín csak látszólagos,
Mint az ápolt köröm, ami lakkos.

Gyere kedves, ülj meg mellettem.
Legyen csillagos ég felettem.
S míg szemünk, s szívünk egybeér,
Míg a hold a naptól randevút kér.

Legyen az álmunk mára valóság.
Töröljön el mindent a jóság!
Fiókomban illatos parfüm,
Csalogatva hív az édes nedűm.

Ki az, aki megmondja mi a jó?
Hogy mi tetszik benne, s mi való?
Az életed nem csak egy játék,
S fogadd el, mert egy igaz ajándék.

2005.07.22.

Hosting: digisoft.hu