Angyal verses oldala

Nehézlégzés egy nehéz napon.
Múltba révedő tekintet, egy koszos padon.
Üde légáramlat enyhíti a fájdalmat,
Feledni segít, az elszenvedett bántalmat.

Kicsi mókus ugrál az ágon.
Kettőnk közül ő a boldogabb idén nyáron.
Apró magvak pattogva a földre hullanak',
Hogy rovarok mohó rágcsájára múljanak.

Elenyész földben a maradék,
Rothadó szagra gyűlik most a vak kaparék.
S mint ahogy egy részük meglapul a talajban,
Úgy vész el lényem hüvelye is az avarban.

Lángolás, pusztításra fordul.
Izzón égető tüzem, elveszett hitért jajdul.
Több érzés van abban a kicsiny mókusban,
Mint ezernyi értelem megvívott harcában.

Majd újabb hajnalt szül az éjjel,
S születik újabb tett negédes szenvedéllyel.
S mint ahogy zipzárt húznak megfeszült ajakra,
Úgy hallgat el hangom, s kerül hurok nyakamra.

Keménység, gyengeséget takar.
Érző szívem szeretetmorzsáért, vadul kapar.
Szeretni, s éltetni kell a megtalált kincset?
Vastag földdel letakarni, s feledni mindet!

2005.08.01.