Angyal verses oldala

Kétségbe esni egy láthatatlan világban,
És útkereszteződések amerre csak nézek.
Átutazó a fergetegben egymagában,
Talán hihetem, megvár, míg végre hozzá érek.

De melyik a helyes út, melyiken induljak?
Hogy nagy fájdalmat már senkinek se okozhassak
Hófehér, keményített, ragyogó ing újjak
Jó illatú, mégis vágyom, sárban kotorhassak.

Egyik út vad, féktelen szenvedéllyel csábít,
Mi kusza érzéki világomat kápráztatná.
Fejembe fészkeli magát, s onnan nem tágít,
Napjaimat ezüstös harmatcseppben áztatná.

Másik út nyugalom, s unalom házassága.
S csak ringató gyermekálmot sző bele az élet.
Őszinte hitem, tetteimnek bátorsága
Fűz üde illatot, és szakítja ki az éket.

Éket, mi blokkolja vágyaim szabadságát,
S vele kiszakít ezernyi ottmaradt gondot.
Tágítom tettek mezejét, s űzöm rabságát,
S vajon ki az, ki ad nekem rá kellő okot?

Körülölelő, csendes félhomályban ülve,
Az "aranyhal szindrómát" szívembe beültetve,
Lázongó forróságom, fagyos jégbe hűtve,
Mégis kíváncsian, s boldogan csak Őt keresve.

2005.08.05.