Angyal verses oldala

Istenek eledele Istenek asztalán.
Régi és új világok teraszán.
Mondják, Isten teremtette a világot.
Hallott, érzett, sajnált, és kiáltott.

S lőn', megteremté' hazáját az embernek.
Szabad utat engedve fegyvernek.
Mert, hogy saját képmása most megcsalatkozott,
S bánta, hogy ennyire adakozott.

Más tanok szerint, Zeusz volt a fő teremtő.
Ki megannyi kedvestől esendő.
Isteni világoknak kemény, s szilaj őre,
Földnek és égnek megteremtője.

Teremté' az éjszakát, szólítá' Nüx Istent,
Hogy őrizze, s védje csendességét,
Hogy legyen nyugalmas, s félelemmentes mindig,
S Atlasz erős válla vigye sírig!

S teremté' a hajnalt, s állítá' Éoszt mellé.
Védőpajzsot emelvén így felé.
S ez Isten szigorú, s figyelmes tekintete,
A világosságot elhintette.

S kedve szerint mondá', - legyen szerelem is!
S megformálá' Cupidónak ezt is.
S azóta, világok harca törpülni látszik,
Ha férfi s nő szeme tűzben játszik.

De egytől óvott mindenkit, s ez Pandóra volt.
Ki szelencenyitással válaszolt,
Majd ültetett a mindenre bajt és szenvedést,
Elkárhoztatva világ nemzetét.

2005.08.08.