Angyal verses oldala

Langyos hajnal fénye körvonalat rajzolt
A sötétségben bújó horizontra.
Ébredeznek a lelkek nyújtózkodva,
S merednek álmosan arra a pontra.

Rózsaszín, kék és vörös színek hatalma.
Az erdőt feketéről, zöldre festve…
De szól e hozzád, ez a festő hajnal,
Ahogy táncot jár kecsesen ringó teste?

Forró égitest ívet rajzol az égre.
S emlékét megőrzöd szemed tükrében,
Hogy éjjel is veled legyen, míg álmodsz,
S amíg forgolódsz vágyad heves tüzében.

Jön egy érzés. Hozza a szél, hogy menned kell.
Vagy ha nem mégy, hát érezd azt, veszned kell.
Bú ül szíveden, keresd, ki keresett!
Vagy kiáltsd ki hangosan éjbe, - engedj el!

Két száll rózsa, az egyik vörös a másik sárga,
És egyikőjük sem a másik párja.
Mégis egy vázában, egy vizet szívva,
Egy dalt dúdolva, édes szerelmét várja.

Láttál már nyugvó napot óceán felett,
Mikor utolsó sugarával vakít,
S még utoljára melegíti szíved?
Emlék nélküli üres világ, mi taszít.

A te napod magas hegycsúcsok mögé bújt.
Reménykedsz, hogy másnap újra őt látod.
S nem szellő már az, hanem viharos szél
Mi forgatja, s te szaladsz, míg meg nem bánod.

Az élet relatív. Függ és függhetetlen.
S ne hidd, hogy álmod mit álmodsz, nem baljós.
Mindennek oka van, állj rá az útra.
Életed ekkor lesz nyugalmas, s valós.

2005.08.14.