Angyal verses oldala

Áthozat a múltból.
Kárhozat az útról.
Árnyak az álmodból,
Látnak a sátrakból.
Sátor, mely jelképe földi biztonságnak.
Ember köré húzott védelem.
Sebektől való félelem.

Ne engedd elpazarolni életed!
Ne hagyd, hogy leterítsenek!
Ne hagyd, hogy megfélemlítsenek!
Vezéreljen utadon, most a szeretet.

Elhagyott lélek egymagában kesereg.
Bántó szó, gúnyos kacaj nem éri el, róla lepereg.
Hald a hangot, mi szólít, s vidd tovább életed!
De őrizd szíved mélyén azokat a képeket,
Mik megszépítették eddigi létedet!
Őrizd mélyen, hogy legyen emlék, s intő példa,
Hogy ne lépj át újra a téves útra.

Ismerősünk arcán visszanéző mosoly.
Meglepetten tapasztalja, más áll már helyeden.
Arcára fagyott melegséges öröme,
S áll most a hideg, komor csendben dermedten.

Gyertek velem, fogjátok kezemet,
Mielőtt még a közöny végleg eltemet!
Álmodjuk együtt édes álmainkat,
S feledjük kínzó, fekete fájdalmunkat!

2005.08.18.