Angyal verses oldala

Ezüst ködfátyol, ringó hajnalon
Borzos hideg fut be az ablakon.
Libabőr leledzik hófehér testemen
Fekete foltok, fénylő lelkemen.

Hold mosdik udvaros ruhájában
Hűvös ködpermetet szór a félhomályban.
Új nap, új kezdete ébredezik,
Harmatkönny patakokban csörgedezik.

Megülve fák ága végén, fűszálak hegyén,
Mit majd a nap felitat aranyló egén.
Nyújtva sugarait, tapintja a földet,
Mint ezernyi apró csáp, mi rágná a zöldet.

Forróság ül meg nehézkes, izzadó napomban.
Áporodott pára, s kínzó légzés gyötör.
Csak kibírni ezt a napot, s utána mindegyiket,
S várni, elkapni fonalát, hol vár a gyönyör.

Szelíd ujjaim puhaságot tapintanak
Gyengéd ragyogás furakodik fejembe már.
Nyugalmat, csendességet most felvált,
A mérhetetlen, szenvedélyes kínzó vágy.

2005.08.19.