Angyal verses oldala

Megcsavarintja szívemet,
Szememből könny hullik.
Jajszó, s gyűlölöm magam,
Hogy a kín nem múlik.

Míg tart, addig fáj.
De mikor lesz vége?
Mikor szabadít fel,
S enged örülnöm végre?

Elbujdosok, ne lássanak,
Könnyeim ruhámba törlöm.
De tudom, dolgom tennem kell,
S a hatását felőrlöm.

A kín megismétlődik újra,
Sokáig nem marad társtalan.
Amilyen elenyésző kicsinysége,
Ereje is oly határtalan.

Eszközt eszközölni.
Te tudtad, drága Mama!
Bánatnélküli sírásom tárgya,
Hm…, egy huncut kis hagyma.

2005.08.20.