Születése pillanatában, mindenki egyenlő. Kicsiny, gyámoltalan, esendő. Ez a pillanat két másodpercig tart. Míg a sors, vagy az anya eldönti, hogy marad-e ez az állapot, vagy más legyen.

- Van, akinek hamar eldöntik a sorsát, és azaz eset áll fent, hogy nem kell ő ide.
- Van, aki társadalmi helyzetéből kifolyólag, nagyon előnyös szituációban helyezkedik el.
- Van, akiről viszont dönteni se lehet, mert nem engedi a sors.

Viszont két másodpercig egyformán boldog lehet mindenki.
A fordított arányosság titka: egyenlő esélyek – egyenlőtlen befejezések
Nos, ezzel nem arra akarok rávilágítani, hogy legyen mindenki egyenlő. Dehogyis. Csak
jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen lehetett volna, ha sorsom nem úgy alakul életem
harmadik másodpercében, mint ahogy az végül is megesett. Eljátszani, beleképzelni magam
más életekbe. Nem más emberébe, hanem sajátoméba, csak más helyzetekkel.
Klasszikus kérdés felmerülőben: -Mi lett volna, ha…? Most persze felvezethetném hosszasan,
a különféle verziókat. De úgy gondolom, ez senkit nem érdekel. Persze lehet, hogy eddig is
ásítoztál kedves olvasóm. Ugyebár.