Angyal verses oldala

Bekúszott a nap az ablakon. Fénye percről percre erősödött. Melege az állott levegőt áporodottá változtatta. A kis helyiség hamar megtelt elviselhetetlenséggel.

Fény derengett szemem előtt. Az álmosság érintése mély nyomként rajzolódott arcomra. Az órára nézve szomorúan nyugodtam bele, hogy kelnem kell. Akkor már tucatjára.

Ott felejtett kalász egy búzatáblán. Éhínség aranyló kincse.Utolsó remény egy korgó gyomornak.Nyisd fel szemed, s ordítsd – Itt vagyok!

/avagy a dejavu egy magyarázata/

… - Hello – köszönt Annie, miután kinyitotta az ajtót.