Nem kezdek el példálózni, hogy - bezzeg régen! - de azért hagy némi kívánni valót maga után.
Nem is ítélek el senkit, mert mindenki saját magával számoljon el. Hisz mint ahogy a mondás tartja, - ne ítélkezz, hogy ne ítélhessenek! Egyszerűen csak elszomorító az a tény, hogy manapság nagyítóval kell keresni. Ha tiszteled a másikat, első sorban saját magad tiszteled meg vele.
Isten bocsá’, de senkivel nem tudatosítani szeretném, hogy is cselekedje. Egyszerűen csak felvázolnám az általam helyesnek tartott működését a társadalmilag elfogadott, de mostanság nem túl gyakran tapasztalt elvárásaimnak.
Vegyük sorba, mit és kit kellene tisztelni. Valamint mik és kik érdemlik. Bár leszögezném, nemre és korra való tekintet nélkül, minden és mindenki megérdemli. Az már egy más kérdés, hogy jogosan-e?

Tiszteld a kort, kikben évtizedek hagytak nyomot!
Tiszteld szüleid, kik felneveltek tisztességben! Anyád, hogy letette lényed a világba, s szeretetre tanított. Apád, hogy becsületre nevelt.
Tiszteld gyermeked, hogy tisztességet tanuljon! Százszorosan adja majd vissza.
Tiszteld a földet, s a természetet, hogy megengedi életed élni rajta. Ki milliárd éveken és gyűrődéseken át hazát ad néked’. Kinek gyümölcséből étkezel, s édes nedűjével oltod szomjad.
Tiszteld az embert, ki tükrödön át néz, s szemében ott csillog a remény. Tiszteld vele bátorságod, erőd, akaratod, tudásod! Szíved, elméd, mitől ember lettél.
Tiszteld felebarátod, ki segít a bajban! Veled nevet és sír, s jobban ismer, mint te magadat.
Tiszteld a szerelmet, mi lágyan simogat, s ringató ölében jó megnyugodva elaludni. Mi tűzbe borítja elméd, s virágok közé ülteti szívedet.
Tiszteld a tárgyat! Azt az eszközt, mi kezedben tartva munkát ad, s ezzel megélhetésed biztosítja.
Tiszteld főnököd, kit egyesek gyűlölnek, de szemébe nyájaskodnak. Tiszteld azért, mert ezt elviseli!
S tiszteld a gyilkost, ki kioltja életed, s ezzel másokat ment meg a haláltól.

De soha ne azért tedd, mert úgy tudod, úgy hallottad, úgy láttad, hogy így helyes! Bensődből kell, hogy fakadjon. Szívedből, s gyökeredből.
Megértem és ugyanakkor sajnálom a tiszteletlent. Hisz ezek az érzések hiányoznak belőle. Hogy is várhatjuk el tőle, hogy bensőjéből fakadjon, ha nincs alatta gyökér. Így nincs miből hajtania.
Nekünk, tisztelettudóknak kell kihajtatnunk azt a csírát, melyből erős gyökeret vethet. Nem hozott tulajdonság e jellem. Ha nincs előtte példa, hogy másokat alázattal kezeljen, nem is fogja megtenni, csak félelemből. Aki így él, annak inkább ne fordíts hátat, mert lehet, hogy saját szavaidat fordítja ellened, s saját fegyvereddel tipor el.
S végezetül, tiszteld mind azt, ami az előzőekbe nem foglaltatott. Mert mint Neked is, úgy mindennek a földön s az égben, természeténél és hiténél fogva függetlenül, joga és érdeme van a tiszteletre!