Hát akkor kezdjük úgy, mint minden mesét. Klasszikus formába bújtatva.
Egyszer volt, hol nem volt… Vagy ez már unalmas? Rég elvesztette jelentőségét? Vajon mikor olvassuk, megértjük e szavak mondandóját? Üzenetét?
Mert mit is mond? ˝Egyszer volt,˝… vagyis valamit elkezd mesélni, ami régen, -de mindenféleképpen
a múltban történt. ˝… hol nem volt.˝… ezen szavak értelme pedig azt sugallja, hogy meg sem történt.
Tehát összesítve: régen volt, igaz sem volt. Vagyis mese. S mint ilyen, összesűríti az emlékeket.
Mintegy összefoglalva régmúlt idők vágyait, történéseit, amit kiszínesített betűhalmazokba bújtatnak. Rejtett küszködések, egy beszéd nélküli világ utolsó nyögése. Átadva utódainak azt, amit ők/mi nem mertünk megtenni, megálmodni.
Lehet tanítás, tanulság, vagy épp egy könnyed elgondolkodtatásra késztetés.
Akik mesét olvasnak, elveszett vágyaikat kutatják., rég elfeledett álmaikat keresve.
Mikor gyermekeinknek olvasunk fel ilyen írásokat, mindenféleképpen olyant keresünk, ami egykor
bennünk is nyomot hagyott. S lopva, oda-oda tekintgetve, belefurakodunk arcukba: -Vajon tetszik-e neki? -Élvezi-e? - Vagy épp elgondolkodik-e felette?
No és a befejezés: ˝Itt a vége, fuss el véle!˝ Magam részéről, sosem szerettem ezt a mondatot.
Mert egy gyereknek mit is mond? Véget ért valami, ˝fogd˝ és ˝fuss˝. Rossz átélni, hogy volt, s most nincs tovább, de hogy még szaladjak is vele?
Aztán később, sok-sok év elteltével, mikor én magam is meseolvasóvá váltam gyermekem ágya felett, akkor értettem meg az igazi mondandóját.
˝Fogd˝: emlékezz, és hasznosítsd a hallottakat.
˝Fuss˝ : szaladj álmaidba, hol az elmondott szavak majd szép, és tanulságos képekké alakulnak.
Megszépítve evvel a nap végét is… s még tovább.