A föld élőlényei közül, két csoportot emelnék ki. Úgy mint, EMBEREK és mint, ÁLLATOK. A különbség köztük csak egyetlen tulajdonságban tér el. Erről később szólnék.
Ennek a dolognak a következménye, -embereknél természetesen- a beszéd.
Nyelvünk és hangszálunk segítségével, -szánkban- hangokat képzünk, melyek szavakká alakulva értelmes mondat-sorozatban pihennek meg. Persze ez még nem elég. Kell hozzá a hallás is, hogy ezt megértsd. Kivételes esetekben ez el is maradhat. (süketek) De nagyrészt szükséges, mivel sajnos még nem vagyunk jártasak a gondolat átvitel technikájában, így erre a primitív cselekvésre hagyatkozhatunk. A beszéd zajlódhat két, vagy több ember között.
Magyar megfelelő szakszavai: párbeszéd; társalgás; csevej; vita és ezek szinonimái.
Csak akkor beszélhetünk -effektíve- beszélgetésről, ha az folyamatos, kérdésekre vagy közlésekre válasz, illetve reagálás érkezik. Ha ez elmarad a kérdező, vagy a közlő elgondolkodhat illetve eldöntheti, hogy mennyire fontos neki a beszélgetés további folyamata.
A közöny eléggé szembe tűnő, ha… - nem érkezik válasz,
-nincs reagálás,
- ismételt kérdések, közlések figyelmen kívül hagyása,
-nem tudja megmagyarázni, miért nem válaszol / reagál?
Ha ezt érzed, elgondolkodhatsz: -vajon mennyire vagy fontos?
Fontos – e egyáltalán, hogy beszélj, értekezz, megoszd, s megértesd magad?
Érdemes – e időt áldozni, hogy gondolataid beszéddé alakítva kivetítsd egy olyan párbeszéd partnernek, aki nem érezteti veled, hogy figyel. Akit folyton kérdezni kell: - Merre jársz?
- Figyelsz?
- Érted?
Sajnos mindenkit nem menthetünk meg. S a probléma megoldás attól lesz sikeres, vagy sikertelen, hogy mennyire engedi magához közel a segítséget. Sokan észre sem veszik, hogy milyen nagy szükségük is van rá. Ezek az emberek egyedül maradnak idővel.
Eleinte még azt gondolod, szüksége van rád és megpróbálsz segíteni. Úgy érzed kitartó vagy, s ennek tudatában közeledsz felé. Idő kell hozzá, s legyintve azt gondolod: - Óh, menni fog, én türelmes vagyok. Csak azt felejted el, hogy ő még türelmesebb, még kitartóbb. S a közöny érzése felemészti lassan türelmed, ledönti kitartásod, s nem marad más, csak a két szemed érthetetlenségbe vesző pislogása az üressé vált mondatok fölötti csendben.
Képzeld el, hogy sötét van. Sehol egy pislákoló fény. A hideg körbevesz. A nyirkosság félelemmel tölt el. De tudod, hogy odakint vár valaki.
Merre indulsz?
Ő is épp olyan sötétben van. Épp úgy fél, s épp úgy tudja, hogy valahol kint várja valaki.
Mit teszel, hogy kijuss?
Talán beszélni kezdesz?
Szólsz, hogy : -Hé, van itt valaki?
Érezteted, hogy változásra vágysz, vagy maradsz a hideg, sötét, s nyirkos egyedüllétben?
Örökké választások elé érünk. A döntések pedig nagyban befolyásolják érzelmünk, napjaink, s ezáltal életünk is.
Nem lehet egy másik utat választani, hogy ha úgy érzed most rossz örvényen jársz. Ha elindulsz, végig is kell rajta menned. Nem lehet hátat fordítva visszaszaladni. Hiszen az egy másik döntés lenne. Mivel az idő halad, s nem várja meg, míg kipróbálsz minden utat. Nem vár, hogy sok lehetősége közül majd kipróbált választásokon át megtaláld a legmegfelelőbbet.
Az élet egy nagy játék, s a döntések sorozataiban rejlik milyensége. Mint egy sorsjegy.
Ezt húztad? Akkor kapard ezt! Vagy örülsz a végén, vagy nem. Ha nem, folytathatod a kaparást. Ez is egy döntés.
Vagy még mindig maradsz a sötét kis zugodban?
Ha ezt érzed, s elkeseredésed következtében bús hangulat lesz rajtad úrrá, csak magadban keresheted a hibát. Nincs okozó, és nincs okozat sem. Te vagy! Minden másnak érzése belőled indul. Ha valamit nem értesz, magadban megtalálod a választ.

No és persze az ÁLLATOK…
Őket se felejtsük el. A legboldogabb lények a földön. Csak tanulni lehet tőlük. Tanulni az életre-termettség technikáját.
S nekünk mégis van egy nagy előnyünk velük szemben.
Nos… tudod már mi az?
Tudod, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól? Ha embernek érzed magad, már az elején tudtad. Ha másnak, akkor egy kis segítség: -Szabad a gazda!