Néha meggondolatlan dolgokat teszünk, mondunk, vagy épp írunk. Persze elötte úgy gondoljuk, hogy az igen is meggondolt volt. Csak később nem tűnik annak. Vagy épp mindig egy más verziót szeretnénk? Vagy talán a másiktól várunk más reakciót?
Ilyenkor elég lenne egy -elnézést, nem úgy gondoltam- mondatocska. De aztán rájövök… azt sem lehet állandóan. Mindig csak elnézést kérni. Hiszen minden dolog, minden cselekedet okkal történik.
Néha az ember azt hiszi… nem fontos. Nincsennek visszajelzések. Nincs semmi amiből érezhetné. Persze lehet, hogy egy-két órája volt. De egy érzelmi szinten túl… már szinte óránként/percenként kell a meggyőződés. Persze joggal merül fel a kérdés -ki bírja azt?
No és persze közbejöhet bármi. De ha nem tudjuk, hogy épp közbe jött valami-bármi, ami ebben akadályoztatja, hogy kinyilakoztassa, hogy mennyire rosszul gondolom… akkor ugyanott vagyunk annál a gondolatnál, hogy…
:)
Sok beszédnek, sok az alja.
Elnézést…