A félelem elfojtja az értelmes gondolkodást. Megbénítja a józan felfogást, s rossz irányba tol. Elmossa a mosolyt, s tévesen -másokba kapaszkodva- megvezet.
Általában a gyomorban kezdi a tüneti hatást. De nagyon gyakran felismerhető a tágra nyitott szemekről, mely egy halott ott maradt utolsó, megkövült pillantására emlékeztet, s a vízszintben húzodó, kereszt barázdákkal tarkított homlokról is ráismerhetünk.
A félő ember izgága. Szeme ide-oda ugrál, mintha nem tudná mikor, melyik irányból érheti támadás.
Aludni nem tud, gondolkodni sem nagyon, s cselekedeteit is nagyban kontrollálja az elhintett, tudatosult ijedtség.
Viszont, ha odafigyelünk rá... megszüntethető. De legalább is, nagy részben csökkenthető.
Először is meg kell állapítani, mi okozza. Majd ez irányba a kiváltó okot kell változtatni. Helyreállítani. S ha ezt tudatosítottuk...egyszerűen csak újra indítjuk a programot... s voálá...teljes siker:)
Ugye milyen egyszerű?

Bárcsak minden ennyire egyszerű lenne.