Az ember örökösen kapaszkodik. Mindenbe, ami elérhető számára. S sokszor az elérhetetlenbe is. Ez utóbbiba még kíméletlenebbül. Önmaga számára épít fel kínzókamrát. Ha mindig minden jó, egy idő után a megszokottságtól elfásulunk. Kell hozzá a rossz is. S ezt ösztönösen keressük is. A mérleg nem billenhet sose csak egy irányba. Kell az ellentét.
A helytelenül feltett kérdés, helyes válasza további elszánt kérdéseket szűl. S ha minden szürke és ködös is, valahol belül ott csillog azért a fény. Az a kis valami ami tovább lendíthet. Egy kapaszkodó…