Életünk során gyakran kerülünk közelébe, s kerít – olykor mélyen és hosszan - hatalmába. Ez az a fogalom, ami szinte a legtöbbször érint minket. Ereje a tudatlanságból táplálkozik. Mégpedig afféléből, amelynek okát nem, vagy ha igen, az okozatot nem tudjuk vagy felismerni, vagy ha sikerült, megoldani. Könnyű definiálni, hiszen minden élőlénynél pontosan ugyanazok a reakciók lépnek fel. Idegesség, körömrágás, hajtincsek csavargatása, gyomorfájás, hányinger, izzadás, hidegrázás. A szem megmered, a lélegzet vagy szapora, vagy ha még elmélyült a félelem egyszerüen nagyon lassúvá- és hangtalanná válik. Erre mondják, hogy „még a pisszenését sem...” Nem létezik ember, állat, sőt... növény sem a földön, aki/ami ne élte volna át -legalább egyszer - eddigi élete során. S bizton állíthatom, hogy nem is a legutóbbi volt a legutolsó.
Amíg nem tanuljuk meg kordában tartani, s nem vagyunk képesek előre megfejteni erejének mivoltát, vagy épp maga a félelem okát, addig fog is jelentkezni. Sőt.. továbbmegyek. Nem elég az ok ismerése. Magát, az okért felelős okozatot kell meglovagolni. Ránevetni, hogy gyengüljön. S így a félelem távol is marad.
Nem jó megvárni míg teljesen hatalmába kerít, mert akkor tartós vendég marad. Ráadásul ajándékot is hoz magával, apró testi tünetek kíséretében. Amit lássunk be se nem igazán kellemesek, se nem örömteliek.
Mitől is félünk általában?

Leginkább egy biztonságérzet elvesztésétől. Hogy elveszlünk a nagy világban, s kitudja merre jutunk....?
Félhetünk személyektől, állatoktól, történésektől...

Elárulom kellő optimizmussal rendelkező emberek, kevésbé- és kevesebb dologtól félnek. Tekintsünk úgy a dolgok elé, hogy a végeredmény az az érzeti kérdés legyen, hogy „ugyan mi történhet velünk?”
Igaz. Senki nem fog kést szúrni belénk, nincs mitől félni. Amíg élünk, addig meg is tudjuk oldani.

Persze ez olyan dolog, hogy hiába mondjuk „ne félj a kutyától, nem harap!” A kutya dönt úgy is.
Így van ez a félelemmel is. Ha engedjük hogy elszabaduljon, el is fog. Viszont ha tudatosítjuk eredetének helyét, születését is előre meghatározhatjuk. Vagyis effektíve úgy játszhatunk vele, ahogy kedvünk tartja.

Csavard az ujjad köré, s lóbáld meg. Majd egy hanyag elegáns mozdulattal hajítsd jó messzire!

Így ni... ugye nem fájt? :)