Utunk során rengeteg emberrel találkozunk, s mindnek az ellentétje vagyunk. Jónak a rossz, rossznak a jó. Kiegészítjük- vagy lehúzzuk, befolyásoljuk- vagy csak épp megérintjük. Minden szakadásból jó- vagy rossz sül ki,s csak a hited szab határt neki, hogy nem épp Te vagy- e a másik oldalon.

A türelmetlenebbek gyakran használják fegyverként az erejük. Manipulálásuk erőszakos szeretetszerzés csupán. Sosem lehet tartós, s legtöbbször félelmen alapszik. A betörés hagyhat mély sebet, - mit az elesett visel magán - míg nem lesz annyi ereje, hogy kiszálljon.

Mitől lesz az egyik ember érdekes a másiknak? Mit hordozunk magunkban, hogy másokat rabságba vonunk - mindenen át velünk tartva, sokan még a halálba is... ? Mi az a erő, mely láthatatlan kezekkel bilincsre ver - megadva magad a végzetednek...?

S mégis édes-e teher, mi szelíden átkarolva fogva tart. Se nem bilincs, se nem erőszakos szeretetszerzés.
Csak őszinte, odaadó, tiszta érzelem.

Találkoztam egy virággal. Gyönge és félénk volt, tele kérdéssel. Halljátok most e párbeszédet.

Vándor: Benned van a szépség kovácsa. Munkáld hát meg! Adj neki arcot, mi mosolyoghat. Testet, mi simogathat. Szívet, mi szerethet. Adj neki életet magadban. Bontsd ki bensőd, hogy virágozzon, s édes illatával betöltse a teret.
S majd egyszer ha újra látod fényességedben kitárulkozva... akkor fogsz a legjobban csodálkozni. Hogy lesz a sötétből fény, a szurokból gyöngyharmat, s hogyan válik ismeretlen bensőd magabiztos tanítóddá.
Sok szunnyadó erő és szépség van még Benned... ideje kiszabadítanod.

Kisvirág: Hogyan tegyem?

Vándor:Én nem tudom megmondani Neked, hogy hogyan Tedd... Még ha tudnám, akkor sem. Erre mindenkinek magának kell rájönnie.
De sok türelem, visszafogottság, segíthet utadon benne. A szépségek meglátása, vigyázása magadban, mind-mind segítségedre van. A történések jelek...s a jelek beszélnek. Csak meg kell látni, s értelmezni. Ennyire egyszerű...
De hiába is árulnám el... nem hinnéd. Ilyen az emberi természet. Maga ura.
De ez egy nagyon jó védekezés... mivel ahogy a mondás is mondja lassan járj, tovább érsz. Így rá vagy kényszerítve, hogy értelmezd is amit látsz, s abból tanulj.
Nem vagyok hívő, mégis gyakran használom útként Jézust.
Neki nagy hatalma volt,(talán még van) s végtelen szeretete. Mégsem ért el mindenkihez. Sokan annyira akarták, hogy egymáson átgázolva próbálták elérni... s sokaknak pont ez az ádáz, türelmetlen küzdelem lett a végzete.

Kisvirág: De ha Őt használod útként, akkor mégiscsak hiszel Benne valamilyen mértékben...? Valamilyen megfontolásból raktad Magad elé...?

Vándor: Benne nem... csak abban, amit képvisel, amit hordoz. S nem abban, amit ráruháztak.

Kisvirág: De a szerepét az Élete adta... Ő maga élte.

Vándor: Mégsem tartom követnivalónak (mármint Őt magát), viszont tiszteletben tartom.
A természete tetszik. Csendesen mosolygó, magabiztos. Benne él a tudás. S ez a végtelen nyugalom ami példaértékű lehet.

Kisvirág: Mégsem? Miért nem? Túl sok volt az áldozat amit követni kéne?

Vándor: Én is csak egy halandó ember vagyok...magam akaratával, s nem szoktam másokét követni.
Nem kell követni... Minden ami megtetszik, azért tetszik, mert ugyanúgy Benned él. Benned is megtalálható, s a hasonlatosságra vágyként válaszolva tör fel Belőled. S mivel nem érted, így azt a képet kezded imádni, ami kiváltotta Belőled. Itt pont magát Jézust.

Kisvirág: Ő sem kívánta senkitől... nem követelte,
csak megmutatta és felajánlotta,mint lehetőséget...

Vándor: Akkor élj a lehetőséggel...s ne Vele!

Kisvirág: A tökéletes Szeretetet hinni, remélni, cselekedni...
E szerint beszélni, gondolkodni...
élni... Tenni a jót és tartózkodni attól, hogy bármi rosszban részünk legyen... pl. másoknak ártani akarni, ellenségesnek lenni...

Vándor: Ez Benned nélküle is megvan. Sőt... mindannyiunkban... Ezért nem Őt kell imádni... Neki csak jó volt a tükre.. írigylésre méltó...

Kisvirág: Akkor nekem nem jó a tükröm.

Vándor: De hisz ezeket a szavakat Te mondod, nem más. Nem Isten, nem Jézus. Magad szavai, magad gondolata... Senki nem kényszerített rá, főleg nem egy mitosz.

Kisvirág: Lehet, hogy megvan sok jó bennünk, de a tökéletes szeretetre általa juthatunk. Azért mondhatom, mert engedte megsejteni, megérezni az Ő szeretetét, életét, lényét, és elfogadtam... Magamévá tettem... Sajnos nem voltam mindig ilyen, s Nélküle ide nem jutottam volna el. Még most sem vagyok teljes.

Vándor: A gyenge ember mind Belé kapaszkodik. Végül is egy mankó. Segít az elesetten. Kapaszkodj hát... ha az úgy jó Neked.

Kisvirág: Mindenkinek jó ha rátalál erre a Mankóra és mégsem vagyok magammal elégedett. Sok hibám van és jó lenne ha önmagam lehetnék amilyennek teremtőm elgondolt, amikor megteremtett...

Vándor: Talán egy másik mankó is kellene...hiszen két kezed van. :)

Kisvirág: De a titkod el nem árulod? Látom... Vagy mégsem vagy benne biztos?

Vándor: A jövőd nem az én kezemben van. Nem alakíthatom.

Kisvirág: Tudom. Ezt tudom... De bölcsebb vagy nálam.

Vándor: A bölcs attól bölcs, hogy magabiztosabb, jobban átlátja a szürkeséget... s meglátja a félhomályban is az útját.A bölcs attól bölcs, hogy hallgat, ha hallgatnia kell. Nem beszél feleslegesen, nem fecseg.
S nem attól, hogy másokat maga köré terel, s okít maga igazáról.
Messze van még a te partod. Lassú víz mossa. Hagyd még... hagy tisztuljon. S míre odaérsz, vakítóbb fényessége lesz bárkiénél.

Ennyi a beszélgetés. Remélem sokak partját mossa ugyan ilyen lassú víz. S sokak szívében él valahol mélyen bent még a dal, mi a régi igaz hitről mesél.

Ideje hazatérni...