(Avagy, hogyan használja fel más a gyengeségünk)

Valójában minden ember egyforma. Még az is, aki sajnálatos módon testi- vagy épp agyi rendellenességgel született.
Embernek hívjuk/hívnak mindannyiunkat. Ember szült, s ember által fogantunk. Az eltérések- és azok elfogadása/elfogadtatása, csak részletkérdés.
Persze joggal merül már fel rögtön az elején a felháborodás lehetősége. S joga van mindenkinek felháborodnia is. Mint ahogy az is jogában áll, hogy betérjen egy út menti kistemplomba… Ha épp ahhoz van kedve, hát gyónja csak meg bűnét. Ha úgy gondolja ezzel feloldozást nyert, vagy ha ettől könnyebb lesz a lelke, hát tegye. Attól még ember marad. Emberi gyarlósággal a szívében. Irigységgel és közönnyel. Néha már-már utálattal.
Bemegy, elmondja egy idegennek ami a lelkét nyomja. Ezáltal felszabadultan kijőve újra megteszi. Nyugodt szívvel, mert tudja megbocsátást nyer. S nem hinném, hogy ebben a szeretet ténye megakadályozza.
Kilépve mosolyogva, gátlástalanul és szinte észrevétlen… újra megteszi. S szegény kis te – aki felnézel rá, hiszel benne – most általa megint gyengének érzed magad. Olaj vagy egy tűzön. Fájdalmas, s egyre nagyobb tűzön. Belőled táplálkozik, s voltaképp saját magad - kisugárzásod, szereteted, bizalmad - lesz az ellenséged. Te emeled, hogy elnyomjon. Közvetett eszköze vagy. S minél jobban emeled, annál kisebb leszel, s végül elapadtan majd egy kuka mellett végzed, mint a fáradt olaj.
Persze senki nem tehet semmiről Az a „tűz” sem. Hiszen nem kéri, hogy „szítsd”. Ő így él. Attól érzi magát jól, ha lépcsőnek használhat tőle gyengébb embereket. S te pedig attól, hogy emelheted.
Mindenkinek megvan a saját helye, feladata ebben a szerepben. Van tűz, s van olaj. De vajon mit égetnek rajta…?

Minden rendben lenne, ha senki nem felejtené el, hogy végül is embernek született. S ha ember módján – tisztelve és segítve a másikat – viselkedne, … akkor miről beszélnék én most?

Egy olyan világban szeretnék élni, ahol nincs befolyásoltság. Ahol őszinték az emberek, s saját maguktól akarnak emelkedni. Saját erejükből. Talán van ilyen…

Addig is … ne légy olaj a tűzre!