Egész életünkön áthaladó események történésének folyamata csak egyetlen dologban hasonlít.
Semmi sem biztos.
Nem biztos, hogy felkelsz és úgy, ahogy tervezed.
Nem biztos, hogy akiben bízol, az nem okoz csalódást.
Nem biztos, hogy életed úgy alakul ahogy- és amint tanulod, tervezed, végzed.
Nem biztos az sem, hogy felneveled a gyermeked, tanítod, neveled, ruházod, iskolázod és élete hited- és lehetőséged szerint úgy alakul, ahogy szeretnéd.
Szóval semmi sem biztos.
Csak a halál.

Az út végén tuti, hogy tényleg a vég vár.
Az egyetlen dolog amiben nem csalódhatunk. Nem fog becsapni, elárulni. Eljön. Ez biztos.
Lehet, hogy szerinted megvárat. Vagy túl hamar érkezik. Az ő órája szerint éppen jókor és éppen akkor, amikor itt az idő. Érkezésében csak ez az idő ami nem tudható előre.

Aki sokat jár emelkedőn és gyakran néz az ég felé;
aki élvhajhász és csak a mának él;
aki felkel reggel és lefekszik este mindig ugyanúgy;
aki sorok közé rejti vágyait…
Mind – mind alvajáró, aki igazából egyetlen egyszer fog felébredni. A végén.

Ha azt akarjuk, hogy valóban jó legyen visszanézni, egyik „aki” sor szerint se éljünk.
Szóval:
- ne csak a kitűzött cél felé nézzünk. Kicsivel lentebb is, vagy épp magunk mellé. Ahol szintén vannak szintek és kicsit a társaságunk is bővebb lehet. Vannak, akik már felébredtek. Ideje tőlük is tanulni valamit.
- Ne csak felületesen tegyük, amit teszünk. Nézzünk mögé is, mik lehetnek a következmények. Elhiszem, hogy jó érzés abból a pénzből szórakozni amit megkerestünk, de nem mindig lesz hasonló az anyagi helyzet. Az ember valahol gyüjtőgető géneket is hordoz még (remélem). Valahol még gondol a holnapra is (szintén remélem).
- Viszont az sem jó, ha mindig mindent ugyanúgy alaposan és ütem szerint végzünk egy adott forgatókönyvre hagyatkozva. E két utóbbi dolog közt kellene valahol az arany középutat megtalálni.
- Valamint, de nem utolsó sorban szép az álmodozás, de ne csak sorok közé bújtassuk. Igenis merjük kimondani, akár kiáltani. Merjük megállítani a másikat, hogy „Hé, állj meg egy szóra, mondanék valamit…” Ne csak álmodni merjünk! Tegyünk is érte, hogy megvalósulhasson.

S miért is a címszó…”beleszerettem”…?
Hát, nem a tipikus fehér lovon közlekedő.
Azt hiszem a választ mindenki tudja. Hiszen ki ne lenne kíváncsi a titokra? Ki ne lenne kíváncsi, hogy mi a rejtvény megfejtése. Egyszerű, skandináv. Van aki tudja, de azért lépésről - lépésre kitölti a négyzethálót. Mint ahogy tudja, mi a vég, mégis lépésről - lépésre közelíti meg. Ha rögtön beírjuk a megoldást, elvész az öröm, ami oda vezet.

A halál egész végig hallgat. Csendben vár. Vár az alkalomra. Valahol felkúszik az adrenalin skálán a csík. Eléri az alap szintet. A sejtek tobzódnak, ütköznek, bizseregnek, s ingert közvetítenek az agynak. Az pedig analizál. S valahol mélyen már tudja, hogy …

A vonzások hatalma ez is. Csendes, sötét rejtély. Ki ne vágyna világosságot vinni bele?
S minél tovább- és többet gondolkozol, annál inkább benne vagy. Nyakig méghozzá. Az egyetlen dologban, amiben halálbiztos, hogy nem fogsz csalatkozni.

Gyönyörű nász lesz…